Bár mindenhol krimi-horror megjelöléssel szerepel Scott Cooper XIX. században játszódó filmje a Halványkék szemek, a valóságban körülbelül annyira horror, mint a Micimackó. Kb semennyire. Kriminek mondjuk krimi, de iszonyúan unalmas kivitelben. A 2 óra 8 perces játékidő eleve indokolatlanul elnyújtott, amihez még a végtelenített jelenetek egész sora társul, próbára téve alvó-reflexeinket, így csak kipihenten és délutánra mernénk javasolni a megtekintését (ha már tényleg semmi más értelmeset nem tudunk kezdeni magunkkal).
A kép forrása: LINK
A főszereplő Christian Bale, egy állítólagos nyomozó-zsenit alakít (filmbeli neve: Augustus Landor), aki alkoholizálása miatt annyira enervált, hogy szinte már az ember megrázná a két vállát, a fülébe kiabálva: "ébresztő, ember". De azért végigtolja a filmet hol kisebb mértékű, hol jobban átütő álmos egykedvűséggel. Tény, hogy nem ez élete legjobb alakítása.
Az alapsztori kicsit "kosztümös Bíbor folyók" utánérzésű, csak itt hiányoznak az akciódús és izgalmas jelenetek. A forgatókönyv-író úgy gondolta, hogy ezen a téren elég lesz annyi is, hogy az áldozatok szívét kivágták. Ennyi az izgalom, ennyi a misztikum és ennyi az izgulásra okot adó elem is. Feltehetően ezért az egy dologért (vagyis a szívtelenné tett áldozatokért) nevezi néhány elvetemült "elemző" horrornak a Halványkék szemeket.
A valódi alaptörténet lényege egyébként egyetlen mondatban megragadható: 1830-ban az amerikai West Point katonai akadémián megölnek pár kadétot, majd kivágják szívüket, ami kellőképpen kiakasztja a hadvezetést és odacsődítik az USA legjobb magánnyomozóját, aki jól ki is derít mindent. Kb ennyi. Mivel nagyon kevés a szereplő, nem kapunk túl nagy meglepetést a végén, hisz kábé kisakkozható, hogy kik jöhetnek szóba gyilkosokként (az összesen 5-6 szereplőből).
A kép forrása: LINK
Ami a pozitívumokat illeti: a híres amerikai író, Edgar Allan Poe bele-csempészése a film alaptörténetébe nagy húzás szerintem. Utána-olvasva életrajzának, valóban tanult a West Pointon és épp 1830-ban. Teljesen stimmel minden. A karaktert megformáló színész, Harry Melling pedig valóban nagy tehetség. Ő a film egyetlen igazi pozitívuma. Mellékesen jegyzem meg: annyira egyedi az arca (arcának formája és csontozata), hogy eleinte azt hittem maszkot visel (lásd fenti kép).
A Halványkék szemek című krimi lehetett volna jó film, egy sokkal jobb forgatókönyvvel, több izgalommal, több karakter felvonultatásával és élvezetesebb, színesebb alakításokkal (kivéve persze szegény Mellinget, aki viszont egymagában kevés a film megmentéséhez). Így azonban a film csupán kihagyott lehetőség sajnos. Bár az elemzők és internetes felületek többsége méltatja, akad azért néhány ellenvélemény is, mint például a mienk.
