A féktelenség mindig is vonzó volt a filmrajongók bizonyos rétegei számára és moziba csalogató a fiatalabb korosztályoknak, így Hollywood időnként meg is célozta ezt az igényt sorra gyártva a valóságtól elrugaszkodott, de vonzó módon tomboló film-őrületeket. Ilyen lett a 2013-as Nagy Gatsby és az ugyanebben az évben készült Wall Street farkasa is. Bár tény, hogy ezekben a filmekben még van élvezhető sőt szórakoztató realitás és eredetiség is, az új Margot Robbie filmben nagyítóval se lehet találni ilyesmit.
A kép forrása: LINK
A Babylont rendező, 38 éves Damien Chazelle - aki ifjú-kora ellenére is sikert sikerre halmozva lett Hollywood rendező-üdvöskéje olyan kassza-robbantásokat gyártva mint a Whiplash és a La La Land (mely Oscart is kapott, noha a legpocsékabb unalom-giccs amit valaha készítettek), - előállt a Babylon című zenés drámával. Bár a film egyelőre nem teljesít túl jól a jegypénztáraknál, a külföldi és hazai média önjelölt vélemény-vezérei mégis agyondicsérik. Jöhet tehát egy ellenvélemény is (indoklásokkal).
A címmel kezdve, nem is lehetne szemléletesebb a cím- választás (ezt el kell ismerni), hiszen az ókori Babylon valóban a féktelen tombolás, az eszeveszett szórakozás, az erkölcstelen hedonizmus, a gátlástalan tömeg-szex és a kiütésig tartó kábítószerezés fellegvára volt a Krisztus előtti időkben (Mezopotámiában, a mai Közel-Keleten). A filmben bemutatott hihetetlen giccs-tenger, őrületes tömeg-kavalkád, fél-pucér nőkkel, kábítószerrel és eszeveszettséggel pontosan ugyanezt a hangulatot idézi meg. Bár tegyük hozzá: nem túl hitelesen. Az 1920-as évek Hollywoodja nyilván nem így nézett ki, nem volt ennyire féktelen és a modern, XXI. századi elemek sem jellemezték.
A cél ezúttal kicsit egyértelműbb: kellett egy film a népszerű és valóban nagyon csinos Margot Robbie számára, amiben tombolhat, előadhatja vonaglásait és amivel tovább tolható picit "leült" filmes karrierje is. Persze becsatlakozott az öregedő Brad Pitt is (nehogy már kihagyják belőle), mert még mindig van annyi sárm és kraft a fickóban, hogy bevonzza a 40-es, 50-es hölgy-koszorúkat, akik pasijaikkal megjelenve újabb rétegeket hozhatnak a nézőterekre. Ez mondjuk egyelőre annyira nem jött be a készítőknek, mert nem látni tömegeket a filmen. Így az egész végcélja, vagyis a nagy pénzek, közös tombolással való megkeresése sem valósult meg (eddig).
A kép forrása: LINK
A hihetetlenül hosszú, több, mint 3 órás játékidő egy fél napnak érezhető onnantól kezdve, hogy telítődünk a giccsel, ízléstelenséggel, eszeveszettséggel és teljesen ráununk a minden létező pozícióban vonagló Margot Robbie látványára is. (Férfiaknál ez a pont kicsit később jön el, nőknél sokkal hamarabb.) Itt ébredünk rá arra, hogy a poénok gyengék, a sztori sekély, a látvány-világ pedig olyan, mint a harmadik somlói galuska betolása után érezhető émelygés: "jó volt de már nagyon elég és piszkosul kéne valami más". (Nálam mondjuk a "jó volt" érzés is kimaradt; illetve csak akkor jött el, amikor kimehettem végre a moziból a friss levegőre.)
A Babylon iszonyúan gyenge és ízléstelen film, bár egészen biztosan lesz egy réteg, aki imádni fogja ezt a szürreálisnak beállított világot melybe jobb sorsa érdemes színészek vállalták a nem túl nemes feladatot önmaguk szórakoztatására.
